John Mascoln a nevem. Tudom, kicsit furcs�n hangzik, de v�rfarkas vagyok. Angli�ban, egy kicsiny v�rosban lakom a Pennine-hegys�g l�b�n�l. A telep�l�s nev�t nem tudom, �n egyszer�en csak Ter�letnek h�vom. Sz�p hely, legal�bbis emberek sz�m�ra. Van minden, ami kell: sz�p h�zak, nyugalmas utc�k, t�megk�zleked�s, munkahelyek, s�t, az Oxford Egyetem kihelyezett parapszichol�giai tansz�ke is. Mondanom sem kell, nem v�letlen�l tett�k ide a sz�khely�t. A Ter�leten csak �gy ny�zs�gnek a term�szetfeletti jelens�gek. Elhagyatott, szellemj�rta h�zak minden�tt, amelyekben val�ban hemzsegnek a szellemek. Ismerem mindegyiket, egyik sem �rtalmas, m�g az embereket sem riogatj�k. Rajtuk k�v�l �lt m�g itt n�h�ny �ve egy v�mp�r, de kim�lt szeg�ny. Egy t�d�gyullad�sos ember v�r�t sz�vta ki, �s a k�r �t sem k�m�lte. Annyira legyeng�lt, hogy m�g az id� m�l�s�val sem volt tiszt�ban, �s a hajnal az utc�n �rte. Szomor� v�g. Az�ta egyed�l uralkodom ezen a hatalmas vad�szter�leten. Vet�lyt�rsam nincs, a t�nd�rek �s az erd� vad szellemei nem �vakodnak be az emberek vil�g�ba. T�nyked�sem eg�sz eddig titokban maradt, k�bor kuty�knak, az erd�b�l kimer�szked� farkasoknak tulajdon�tott�k a gyilkoss�gokat. �jszak�nk�nt az utc�kat j�rom, nappal pedig megh�z�dom hatalmas, n�gyemeletes b�rh�zamban, amely az �n tulajdonom, de senki sem b�rel n�lam szob�t. Tal�lnak jobb min�s�get olcs�bb �ron, ha k�r�ln�znek. R�ad�sul az �n h�zam is k�s�rtetek lakhelye, b�r kevesen tudj�k, hogy ez t�nyleg �gy is van. �gy t�lt�m �letemet, sok-sok �ve m�r…
Reggel k�tyagos fejjel, de tele hassal �bredek. El�z� �jjel j�l belakm�roztam. Nem is rem�ltem, hogy ilyen finom zs�km�nyra akadhatok. Egy k�z�pkor� h�lgy - tal�n harminc �ves - esti kocog�sra indult, de elhagyta a v�rost, hogy a mez�n, friss leveg�n futhasson. �n k�vettem. Igaz�n �zletes volt. Felkelek, az �gyamr�l les�pr�m tegnap esti vacsor�m marad�k�t: egy walkmant �s a v�res, cafatokra szaggatott ruh�kban b�zl� h�sdarabokat. Gyorsan �sszeszedem az �gynem�t, �s a f�rd�be viszem. Beledobom a k�dba, �s egy �veg hip�t �nt�k r�. Hideg vizet eresztek hozz�. �gy ni! Ez majd sz�pen kiszedi a v�rfoltokat. N�zegetem egy darabig, �s p�r karom szak�totta hasad�st veszek �szre rajta. A fen�be is! Kezd elegem lenni abb�l, hogy mindig sz�tszaggatom a berendez�st, amikor farkas alakban vagyok. Most megint vehetek �jat! Otthagyom a szakadt paplant �s leped�t, �s a nappaliba megyek, hogy valami g�nc�t kapjak magamra. M�r az inget h�zom fel, amikor valaki csenget a bej�rati ajt�n. Meglep�dve pislogok az ajt� fel�. Nem szoktam l�togat�kat kapni. Begombolom gyorsan az inget, �s odasietek, hogy kinyissam. Elford�tom a kulcsot, kit�rom az ajt�t, �s csaknem hanyatt esek a d�bbenett�l. Egy fiatal l�ny �ll az ajt�m el�tt, �ppen valahova oldalra n�z, vizsg�l�dik.
- J� napot! - k�sz�n, an�lk�l, hogy r�m n�zne. V�gre fel�m fordul. - Akarom mondani, szia! - T�nyleg! Csak most jut eszembe, hogy emberi k�ls�m egy huszon�t �v k�r�li fiatalember�. - Bocs a zavar�s�rt, pl�ne ilyen kor�n reggel! Az egyetemr�l j�ttem, �s szeretn�k enged�lyt k�rni, hogy itt a h�zban vizsg�l�djunk. Tudod, a diplomamunk�nkhoz kell… Sz�val, megengedn�d?
Igaz�b�l fogalmam sincs, mir�l besz�lt a l�ny, annyira el vagyok b�v�lve a sz�ps�g�t�l. Barna, hull�mos haja a v�llaiig �r, mogyor�barna szeme vid�man csillog, ahogy a szemembe n�z. Mosolya sz�les �s l�gy, egy pillanatra m�g sz�rny�, t�lvil�gi mivoltomat is elfeledteti velem. Az vagyok arra a gy�ny�r� pillanatra, ami �gy k�tsz�z �vvel ezel�tt: ember. Ember, aki k�pes a szeretetre, aki �rez �s �l. De a pillanat tovat�nik a l�ny mosoly�val egy�tt, ahogy sz�ra nyitja sz�j�t:
- Sz�val? Mit mondasz? Zavarn�nk t�ged?
- Mi? Nem, dehogyis! - v�laszolom �nk�ntelen�l is, ennek a mosolynak k�ptelen vagyok ellen�llni. K�zben eszembe jut, mit tettem, �s m�r �tkozom magam ostobas�gom�rt. �szt�n�sen beljebb hajtom magam m�g�tt az ajt�t, de ez a kis huzat el�g, hogy kisodorjon egy kicsit a l�pcs�h�zba a bent terjeng� b�zb�l. Az �t fiatal fintorogva ford�tja el az arc�t. Csak most veszem �szre, hogy a l�ny nincs egyed�l. Az egyik sr�c megjegyzi:
- �risten! Mi lehet odabent? H�t te sosem szell�ztetsz? - Val�ban nem szoktam leveg�ztetni. R�g nincs sz�ks�gem leveg�re, mint az embereknek. Csak az�rt l�legzek, hogy ne leplez�djek le. Nekem viszont nagyon is megfelel ez a lak�s. Lassank�nt m�r olyan, mintha a barlangom lenne.
- No, akkor nagyon sz�pen k�sz�nj�k! - mondja a l�ny, � uralkodik mag�n, nem fintorog, de rajta is l�tszik, hogy zavarja a szag. Elsz�gyellem magam. - D�lut�n j�v�nk, j�?
- J�! V�rlak benneteket! - B�cs�t intek �s becsukom gyorsan az ajt�t. M�g hallom a fiatalok susog�s�t, val�sz�n�leg r�lam besz�lnek.

Eszel�s l�z kap el, mely arra k�sztet, hogy rendbe tegyem a lak�somat. Nem szeretn�m, ha az a l�ny csal�dna. Az a l�ny! Te j� �g! M�g a nev�t sem tudom! Az � arca lebeg a szemem el�tt, mik�zben gyorsan takar�tani kezdek. Els�k�nt is let�pem az ablakokr�l a kartonpap�rokat, deszk�kat, amikkel els�t�t�tettem minden szob�t. Mint egy fuldokl� s�pr�m f�lre a s�t�t�t� f�gg�ny�ket, �s felt�pem az ablakokat. Hideg, tavaszi leveg� �ramlik be a lak�sba, a huzat sz�tsz�rja a pap�rokat, a szemetet ide-oda kergeti a padl�n. M�lyet szippantok a friss leveg�b�l, �s f�szeres illata irrit�lja �rz�keny orromat. Hi�ba, nem mindenki rendelkezik egy farkas szagl�s�val! Miut�n hozz�szoktam a vir�gok illat�hoz, m�r tudok az egy�b szagokra figyelni. El tudom k�l�n�teni egyes emberek illat�t, �rzem a kocsik b�z�t, �g� olaj illat�t, r�ntott��t, pir�t�s�t. Mindenhol reggeliznek. Eszembe jut, milyen r�gen ettem utolj�ra emberi �telt. A gyomrom ma m�r val�sz�n�leg k�ptelen lenne befogadni ilyesmit. Ell�pek az ablakt�l, �s a szemeteszs�kba elkezdem �sszegy�jteni a f�ldet vastagon bor�t� pap�rokat �s �js�gokat. A k�nyveket felveszem, a hely�kre viszem, majd legv�g�l a hulla maradv�nyait is a zs�kba teszem. Megcsom�zom a zs�k nyitott v�g�t, �s a h�z el�tt elhalad� szemeteskocsira dobom. �sszekapkodom a sz�keken, fotelokon, �gyon hever� koszos ruh�imat, �s be�zemelem a mos�g�pet. Sepr�t ragadok, �s fels�pr�m a konyha �s az el�szoba csemp�j�t. Egy felmos�ronggyal m�g �tt�rl�m. El�keresem a porsz�v�t, �s kitakar�tom a nappalit �s a h�l�szob�t. Kiporsz�v�zom a foteleket �s a kanap�t is. Megszimatolom a b�torokat, de m�g mindig b�d�sek. A f�rd�ben k�r�ln�zek, �s szerencs�mre tal�lok egy flakon k�rpittiszt�t�t. Ez pont j� lesz. Honnan ker�l ez hozz�m? Ah, biztos az egyik vacsor�mn�l volt! Miut�n ezzel v�geztem, let�rl�m a vastag port!a polcokr�l, szekr�nyekr�l �s rendet teszek. V�g�l a f�rd� marad csak h�tra. A mos�g�p v�gzett, kiteregetem a ruh�kat, amik a langyos huzatban hamar megsz�radnak. Mikor mindennel v�geztem, v�gighordozom tekintetemet a lak�somon. Most m�r ink�bb egy ember sz�ll�s�ra eml�kezetet, mint egy farkas vack�ra. De vajon melyik a jobb? M�r nagyon elszoktam az emberi �lett�l. Majd megl�tjuk.
Eltelik egy �ra, kett�, de csak nem j�nnek. A fali�r�t visszaakasztom a falra, �s le�l�k vele szemben. N�zem a lassan v�nszorg� mutat�kat, �s k�zben azon t�prengek, hogyan b�v�lhetett meg ennyire az a l�ny. M�g sohasem �reztem hasonl�t. A leger�sebb �rz�s, amit egy ember ir�nt eddig �reztem, az az �ncsiklandoz� bizserg�s volt, ami egy j� falat l�tt�n a nyelvem alatt tapasztaltam. De ez a mostani �rz�s sokban k�l�nb�zik ett�l. Nem t�pl�l�kk�nt tekintek r�, mint a Ter�leten �l�kre. Egyenrang�nak l�tom, s�t tal�n m�g f�l�ttem is �ll. Olyan tiszta �s �rtatlan! Ezzel szemben �n egy sz�rnyeteg vagyok. Szeretn�m, ha meg�rintene, ha v�gigsim�tana az arcomon, de erre aligha lesz alkalom. Soha nem alacsonyodna le hozz�m. Ilyen gondolatok j�rnak a fejemben, m�g az �r�t n�zem. M�g soha nem teltek ennyire lassan a m�sodpercek.

M�r �t �ra, �s m�g sehol sincsenek! Eltelik m�g egy �ra, a nap lassan k�zel�t a l�that�r fel�. Ahogy elt�nik a horizont m�g�tt, viszketni kezd a nyakam h�tul. A viszket�s egyre er�s�dik, k�zben kitekintek az �gboltra. Az els�t�t�l� boltozaton el�t�nedeznek a csillagok, �s versenyt hunyorognak az utcai l�mp�k sorban kigy�l� f�nyeivel. Sz�p, tiszta est�nk lesz. Akkor h�t megint! A viszket�s k�zben �tterjed karjaimra �s l�bsz�raimra is. Nem vakar�zom, hozz�szoktam m�r. Leveszem ruh�imat, nehogy sz�tszakadjanak. Meztelen�l �llok a nappali k�zep�n, �s v�rom az elker�lhetetlent. Elmegyek az ablak el�l, hogy az esetleges leskel�d�k ne l�ss�k az �talakul�somat. Sz�rzetem rohamos sebess�ggel n�ni kezd, m�r nem is sz�rzet, hanem sz�r, bunda. Testem eldeform�l�dik, fejem megny�lik, v�gtagjaim megr�vid�lnek, az izmok �trendez�dnek. Mikor v�get �r a folyamat, m�r fenn ragyog a hold, mely �ppen �tfordult fogy�ba. Megtermett, izmos farkasnak l�tszom most, b�r a lelkem ugyan az. Csak most v�gre felsz�nre t�rhetnek vad�llati �szt�neim! M�g egyszer utolj�ra kin�zek az ajt�n, de a l�pcs�h�zban s�t�t van, a leveg� sem rezd�l. Szimatolok, de nyoma sincs a l�ny illat�nak. Vad d�hvel l�k�m be fejemmel az ajt�t, �s a nyitott ablak fel� sz�guldok. L�bam alatt sz�thasad a sz�nyeg, de nem �rdekel. Nagyot ugrok, �t az ablakon. Egy pillanat m�lva n�gy emelet magass�g�ban vagyok a leveg�ben, alattam a hossz� utca, amelyen egy-k�t aut� �s egy lass� busz k�zlekedik csup�n. Hirtelen minden megl�dul felfel�, pontosabban �n kezdek zuhanni az utca fel�. L�baimmal tomp�tom a zuhan�st, �s hangtalanul, s�r�l�s n�lk�l f�ldet �rek az �ttest k�zep�n. Kif�jom a t�d�mben rekedt leveg�t, leheletem feh�ren gomolyg� p�rafelh�k�nt t�nik el� az egyre h�v�sebb esti leveg�ben. F�ny vet�l r�m v�ratlanul, majd felhangzik egy f�ls�ket�t� hang. Vicsorogva fordulok a v�ltozatlan sebess�ggel k�zeled� busz fel�. Ellenf�l! Egy ruganyos mozdulattal ell�k�m magamat az aszfaltt�l, �s a busz tetej�n landolok. Kimeresztett karmaimmal igyekszem megakad�lyozni, hogy kiszaladjon al�lam a j�rm�. Penge�les karmaim belem�lyednek a f�mburokba, �s t�z centi hosszan felsz�ntj�k azt. V�gre stabilan �llok a tet�n. H�trapillantva egy tet�ablakot veszek �szre. Megfordulok, majd teljes er�met �s s�lyomat beleadva r�ugrok a gyenge f�mlemezre. Az els� pillanatban csak behorpad, de a k�vetkez�ben m�r enged is, �s hangosan nyikorogva kiszakad a hely�r�l. Cs�r�mp�lve �rkezek a busz padl�j�ra. R�m�lt ki�ltoz�s z�dul �rz�keny f�leimre, �s a f�lelem �that� szaga minden m�st elhom�lyos�t. A sof�r p�nikba esve ord�tozik az ad�vev�j�be. Felt�p�szkodom, �s hangtalanul k�zeledem az utasokhoz, akik a busz elej�be menek�ltek el�lem. M�r csaknem oda�rek hozz�juk, mikor halk, elfojtott s�r�s �ti meg a f�lemet. Visszasietek a h�ts� ajt�hoz, �s mit l�tnak szemeim! Egy anyuka a h�t �v k�r�li kisl�ny�val. Kivillantom a fogsorom, nyelvemmel lassan v�gignyalom. Az anya megr�m�l, test�vel eltakarja el�lem a l�ny�t. Micsoda �nfel�ldoz�s! �! D�h�s vagyok, nem �hes! Tombolnom kell! �gy t�nik, van is r� lehet�s�gem. A busz m�g�l szir�n�z�s hallatszik, �s k�k-piros f�ny sz�r�dik be a h�ts� sz�lv�d�n. Ism�t el�re futok, de csak az�rt, hogy lend�letet vegyek. Teljes sebess�ggel csap�dom a hatalmas �vegt�bl�nak. Hallom, ahogy a busz utasai felsikoltanak. Az �veg apr� szil�nkokra t�rik, beter�tve az utat, �s a m�g�tt�nk halad� rend�rkocsit. �n az aut� motorh�z tetej�n landolok, h�ts� l�baimmal gyorsan kit�masztom magam. A bent �l�k arc�n f�lelem �s d�bbenet t�kr�z�dik, de nem �rdekel. Jobb mancsommal a sz�lv�d�re s�jtok, de a goly��ll� �vegen csak a karmaim k�pesek �thatolni. �t kis lyuk marad csak a sof�r arca el�tt. A vezet� emiatt teljesen p�nikba esik, elveszti uralm�t a j�rm� felett, �s az egy villanyoszlopnak szalad. A neh�z f�mhenger nyikorogva, szikr�zva d�l a kocsi elej�re, �s r�m. Sz�molom a csontok reccsen�s�t. Egy, kett�, h�rom, n�gy csigoly�m t�r�tt el. Lassan lecsukom a szemem, �s nem mozdulok. Hallom, ahogy a k�t rend�r kimenek�l a kocsib�l, �s t�volabb bev�rj�k az er�s�t�st. Mikor m�r - hang alapj�n �gy - h�rom j�r�rkocsi itt lehet, el�rkezik a meglepet�s ideje. Csontjaim m�r bizseregve �sszeforrtak, h�tamon megfesz�lnek az izmok, �s k�nnyed�n megemelem a s�lyos p�zn�t. A rend�r�k t�tott sz�jjal b�mulnak r�m. A legid�sebb eszm�l el�sz�r. Pisztoly�hoz kap, �s miel�tt b�rmit tehetn�k, t�zel r�m. A goly� kereszt�lf�rja mag�t a bund�mon, de az r�gt�n �ssze is z�r�dik m�g�tte. �rzem, ahogy testem minden sejtje f�lre �ll az �tj�b�l, majd miut�n a f�mt�lt�ny elhaladt, visszarendez�dnek eredeti helyzet�kbe. A t�bbi zsaru is l�ni kezd, t�bbnyire csak vakt�ban, k�rt tenni nem tudnak bennem. Az egyik ekkor el�kapja a vad�szpusk�t az aut�j�b�l. Na j�, ezt m�gse v�rom meg! Ut�lom, ha s�r�tek cik�znak kereszt�l a testemen! Olyan, mintha ezer f�reg r�gna elevenen an�lk�l, hogy b�rmi k�rt okozn�nak. Fut�snak eredek, az ostoba haland�k csak l�v�ld�znek ut�nam meg�ll�s n�lk�l. Szerencs�re el�g t�vol ker�l�k t�l�k, mire a pusk�t els�ti. A s�r�tek sz�tsz�r�dnak, �s �rtalmatlanul hullnak az utc�ra. Mire a l�por f�stje eloszlik, �n m�r messze j�rok. D�h�sen rohanok az �jszakai v�rosban, �s d�h�ng�k. Mi�rt nem j�tt el? El kellett volna j�nnie! Kell nekem az a l�ny! Kell! �s ahogy ezt bele�v�lt�m az �jszak�ba, az egyik magas �p�let tetej�r�l farkasvon�t�st kap fel a sz�l.
Reggel d�r�mb�l�sre �bredek. Feln�zek az �r�ra. Tizenegy �ra. Te j� szag� v�mp�rfog! M�g soha sem �t�ttem ki magam ennyire. Az ablak m�g mindig t�rva-nyitva, ahogy tegnap este hagytam. Hideg van itt bent. Felveszem gyorsan a ruh�imat, k�zben ism�t felhangzik a d�r�mb�l�s. Az ajt� fel�l j�n. A nappali k�zep�n hever� tollkupacon �tv�gva az ajt�hoz sietek. Kintr�l hangos vitatkoz�s hangj�t hallom:
- Figyelj, biztos nincs itthon! M�r �t perce verem ezt az �tkozott ajt�t. Ennyire csak nem s�ket! Ha Lucy id�ben elk�sz�l az anyaggal, m�r tegnap itt lehett�nk volna. Tuti, hogy elutazott!
- Pr�b�ld meg m�g egyszer, l�gy sz�ves! - Ez a hang sokkal l�gyabb, mint az el�z�. Amaz durva volt, f�rfias, de ez… Ez az � hangja! Itt van!
Vad mozdulattal felt�pem az ajt�t, �s a kopogni k�sz�l� sr�c majdnem beesik a lak�sba. Elkapom, hogy ne essen el, de szemeimmel m�r a l�nyt keresem. Ott �ll k�zvetlen�l el�ttem, legsz�vesebben talpra se seg�ten�m a karjaimban tartott fi�t, mert eltakarn� el�lem. Ekkor a l�ny is lehajol, �s egy�tt felseg�tj�k a d�bbent sr�cot.
- Na, nem megmondtam! - s�gja neki halkan.
- De! Te megmondtad! - zs�rt�l�dik, �s h�travonul.
- Szia! - fordul fel�m a l�ny, de r�gt�n el is akad a l�legzete. K�vetem a tekintet�t, �s a hajamra sand�tok. Egy tollpihe sz�l�t l�tom. Heves mozdulattal kis�pr�m a hajamb�l a tollakat. A h�tul �ll�k nevetnek, a l�ny is elmosolyodik.
- Bocsi, tudod,… elszakadt a p�rn�m. M�r azt hittem, nem is j�tt�k.
- H�t igen, ne haragudj! Volt egy kis probl�m�nk. De az�rt m�g vizsg�l�dhatunk itt, ugye?
- Persze! Csak b�tran!
- J�. Akkor szeretn�nk kib�relni hat szob�t.
- Hogy mit? - Meglepetten pislogok r�. Err�l nem volt sz�!
- Te vagy a tulaj, nem? �gy n�ztem, az �sszes szoba �res.
- Igen, de…
- Nyugi, kifizetj�k a lakb�rt! Nem tesz�nk t�nkre semmit! - F�lbeszak�t, pedig nem is tudja, mit akarok mondani. El akarom egy�ltal�n mondani?
- J�, rendben - egyezek bele, de nem tetszik ez �gy. - Hozom a kulcsokat!

Visszamegyek a lak�sba, becsukom az ajt�t. Nekivetem a h�tamat. Nagy leveg�t veszek, �s benn tartom. Sz�molok t�zig… h�szig… negyvenig… sz�zig. K�t perc m�lt�n megnyugszom. Kif�jom a leveg�t. N�zz�k a j� oldal�t! Legal�bb mindig a k�zelemben lesz! V�gign�zek a szob�mon, �s egy csatat�r jut r�la az eszembe. �gy l�tszik farkas alakban m�g sz�tcinc�ltam a dunyh�t �s a p�rn�t. A fene egye meg! Az �r�asztalhoz ugrok, kih�zom az egyik fi�kot. Egy �kl�mnyi kulcscsom�t kapok el� bel�le. Beleb�jok a cip�mbe, azt�n kimegyek a l�pcs�h�zba. A hat fiatal t�relmesen v�r r�m.
- Jaj, h�t m�g be sem mutatkoztunk! - A l�ny a homlok�ra �t, �s gyorsan bemutatja a bar�tait. - � itt Mark…
Fiatal, szaga alapj�n huszonk�t �ves fi�. R�vid, barna haja, �s barna szeme van. Alacsony, gyenge fizikum�, tekintete intelligenci�r�l �rulkodik. Biztos okos gyerek.
-… � Chris…
Magas, szik�r testalkat� fi�, nagyj�b�l egyid�s Markkal. V�llig �r� sz�ke haja nagyon kihangs�lyozza barna szemeit. B�r nem t�nik er�snek, az eg�sz megjelen�se magabiztoss�got t�kr�z. Veszedelmes - az emberekre n�zve. Kurta biccent�ssel k�sz�n.
-… ez a sz�ps�g itt Lucy…
Magas, karcs� l�ny. Hossz�, fekete haja �s fekete szeme van, ami valami titokzatoss�got k�lcs�n�z eg�sz alakj�nak. Ruh�i is feket�k, mintha gy�szolna. Val�ban sz�p. Nagyon sz�p. De t�ls�gosan hasonl�t r�m. Fel�m se n�z, v�gig a padl�t b�mulja mozdulatlanul.
-… � a legnagyobb tud�sunk, Peter…
Egy alacsony, k�v�r fi�ra mutat, aki egy aktat�sk�t szorongat a h�na alatt. Barna haja �s szeme van, �s kerek, vastag szem�vege. Id�tlen�l integet fel�m. De nem mer a szemembe n�zni. Gy�va.
-… v�g�l � Fred.
Izmos atl�taalkat, k�k szemmel �s r�vidre v�gott, fekete hajjal. Mindent megfigyel, �s �lland�an mozog. Csak �gy fesz�l az energi�t�l. � m�g csak nem is vesz�lyes - t�l izg�ga.
- Ja, �s �n Sophie vagyok. - A kez�t ny�jtja fel�m. Kicsit f�lve ny�lok �rte, �s l�gyan megszor�tom. Nagyon furcsa �rz�s, a szavam is elakad.
- �s te? Neked is van valami neved, nem? - sz�l r�m egy perc ut�n. M�g mindig a kez�t fogom.
- Engem Johnnak h�vnak. - M�g egyszer megszor�tom a kez�t, �s elengedem, b�r nagyon nehezemre esik. - Akkor megmutatom a szob�itokat.

Elindulok lefel� a l�pcs�n, �s r�m�lten pislantok a megkarmolt falakra, a sz�tharapd�lt korl�tra, de �gy l�tom, vend�geimnek mindez nem t�nik fel. A m�sodikon jel�l�m ki Mark, Lucy, Peter �s Fred szob�j�t. Az els� emeleten csak k�t szoba van, ezek lesznek Chris �s Sophie sz�ll�sai.
Sophiet k�s�rem utols�nak a szob�j�hoz, �s miel�tt bemenne, akaratlanul is a v�ll�hoz �rek. Megfordul, v�rja, mit akarok. Kicsit nehezen j�nnek a szavak:
- Sophie! Lenne… hm. Volna kedved velem… - Szemeit �sszeh�zza, nem tudja, de sejti m�r, hogy mit szeretn�k. - Sz�val vacsor�zni egyet velem?
Rem�nyked�n n�zek r�, de k�zben nagyon furcs�n �rzem magam. �n nem ember vagyok! Nem h�vhatok randev�ra egy embert! Mi lesz, ha… Nem! Erre jobb nem gondolni! Sophie csod�lkoz�n figyel engem, lehet, hogy m�gsem erre sz�m�tott. Kicsit zavarban van.
- N�zd, nem is tudom, mit feleljek! Ma m�g ne! Ink�bb ne… - Hangja suttog�sba f�l. M�r indul befel�, de miel�tt v�gk�pp h�tatford�tana nekem, elkapom a kez�t. Visszan�z, s �n nagyon halkan azt pr�b�lom suttogni:
- K�rlek! - De egy hang sem j�n ki a torkomon. Elengedem a kez�t, s az �lettelen botk�nt hullik teste mell�.

Fak�pn�l hagyom, felfel� rohanok a szob�mba. Hallom, hogy becsapja maga m�g�tt az ajt�t, azt�n csak l�pteim dobognak a l�pcs�n. V�g�l bent vagyok a lak�somban. Legsz�vesebben az eg�szet romokba d�nten�m. M�g szerencse, hogy csak d�l van. D�h�sen j�rk�lok fel-al� a nappaliban, id�nk�nt �t�k egyet-egyet a falba. �kl�m�n felreped a b�r, de m�g miel�tt a v�r kicsordulhatna, �sszez�rul a seb. Telnek az �r�k, de d�h�m nem csillapodik. Kezdem sz�tsz�rni a holmijaimat, s ahogy a bennem lak� vad�llat mind �berebb lesz, m�r a b�torokat is felbor�tgatom. A naplement�t az ablakb�l n�zem, az ablakp�rk�nyra t�maszkodva. Utols� sugara is elt�nik az �gr�l, de kev�s a felh� ahhoz, hogy eltakarj�k az egyre er�sebben f�nyl� fogy� holdat. M�lyet s�hajtva l�pek h�tr�bb, s lekucorodom az ablak al�, ott v�rom be az �talakul�st. Mire bes�t�tedik, ism�t igazi alakomban �llok a szob�ban. Ekkor v�ratlanul kopognak az ajt�mon. A leveg�be szippantva Sophie szag�t �rzem. Kiugrom az ablakon, de karmaimat m�lyen a t�gl�kba m�lyesztem, �s szorosan a falhoz tapadva az ablak f�l� k�szom. Hallom, hogy a l�ny benyit hozz�m.
- John! Ne haragudj, John! Kicsit but�n viselkedtem, �n benne vagyok a vacsor�ban, ha m�g mindig szeretn�d! Jaj! �risten, mi t�rt�nt itt?
Ezt hallva f�jdalmas vony�t�st eresztek a tavaszi szell�n a v�ros f�l�. Sophie felsikolt, mire bar�tai is felrohannak. Fred -megismerem ruganyos l�pteir�l- Sophiehoz l�p, �tkarolja �s nyugtatgatja, a t�bbiek addig k�r�ln�znek a szob�ban, csak Lucy nem. � nyugodtan �ll, s az ablak fel� n�z. B�r nem l�tom, tudom, hogy ezt teszi. � az egyetlen, aki vesz�lyes lehet r�m. � legal�bb m�r sejt valamit. M�g nem biztos a dolg�ban, de �gy is ezerszer t�bbet tud, mint a t�bbiek. Hallom is a hangj�t. M�ly, cseppet sem l�nyos.
- Fred! Hagyd Sophiet, ink�bb n�zd meg az ablakot!

Fred, az az �tkozott k�ly�k, kidugja fej�t az ablakon, s nekem k�ptelen �tletem t�mad. Karmaimat kih�zom a t�gl�b�l, s egyszer�en lezuhanok. Siker�l elsodornom a b�m�szkod� fi�t, de amilyen �gyes atl�ta, elkapja a p�rk�nyt, �s felh�zza mag�t. Hatalmas er�vel csap�dok a j�rd�nak. T�bb csontom elt�rik. De nem az f�j. Hanem az, hogy sohasem lehet az eny�m. S erre csak most kellett r�j�nn�m! Felpattanok, �s berohanok a sik�torba. Fentr�l egy darabig m�g hangokat hallok. Egyel�re csak figyelek. Chris le�r, alaposan k�r�ln�z, k�zben odafent Sophie megnyugszik. A sz�ke fi� is felmegy, �s a nyitott ablakn�l megbesz�lik, mi is t�rt�nt.
- V�g�l is csak ez a sz�rny� rendetlens�g, meg a sz�tdob�lt ruh�k… meg azt�n az a sz�rny� �v�lt�s! Olyan volt, mintha a k�zelb�l sz�lt volna!
- J�l van, na! - vigasztalja Mark. - Rendetlen a sr�c, az �v�lt�s pedig b�rmi lehetett. Tal�n �pp egy term�szetfeletti jelens�ggel �llunk szemben! Elv�gre el�g sok furcsas�got hallottunk err�l a h�zr�l!
- �s mi zuhant r� Fredre? Lent nem volt semmi! - sz�l k�zbe Chris.
- Ki tudja? Lehet, hogy egy utcak�ly�k dobott le valamit a haverj�nak! - v�gja r� r�gt�n Peter. - El�fordulhat, nem? - Azonnal el is bizonytalanodik.
- Ugye ezt te sem gondolod komolyan? - k�rdezi inger�lten Fred. - Rem�lem, nincs t�bb ilyen h�lye elk�pzel�sed, mert akkor ink�bb kiverem bel�led!
- Nyugi, Fred! Ne b�ntsd! - Mark lehet az �r�k b�k�t� a csapatukban. - Az elk�pzel�s nem rossz, m�g ha nem is t�l re�lis. Ezen m�g �n is gondolkodom. Most viszont menjen mindenki aludni! Na, gyer�nk, sipirc! Holnap neh�z napunk lesz! Lucy, gyere te is!
- Mindj�rt, Mark, mindj�rt… - A t�bbiek egyed�l hagyj�k, s � most az ablakhoz l�p. Kihajol, a s�t�ts�gbe suttog. Annyira halk, hogy �n is alig hallom:
- Tudom a titkodat, pokolfajzat! Elkaplak, ezt meg�g�rem!
Kimegy a szob�mb�l, lekapcsolja a villanyt. A s�t�t �jszak�ban egyed�l maradok a s�t�t sik�torban s�t�t gondolataimmal. Annyif�lek�ppen alakulhatott volna! Lekuporodom k�t teli szemeteskuka k�z�, fejemet mancsaimra hajtom, s gondolkozom. Nincs kedvem semmihez. Csak Sophiera tudok gondolni, �s arra, hogy �r�kre elvesztettem, miel�tt elnyerhettem volna. Jaj! Ha belegondolok, hogy k�nnyed�n �tsiklottak a t�rt�ntek felett, csak Lucy… Lucy zavarja �ssze a dolgokat. Ha net�n Lucyt egy kicsi baleset �rn�… Ezen elmorfond�rozok egy r�vid ideig. Tan�cstalanul ingadozom, pedig ez sohasem fordult m�g el� velem, ha �l�sr�l volt sz�. Most azonban gondolnom kell Sophiera is! Milyen szomor� lenne! T�tov�z�som hi�baval�nak bizonyul, Lucy ugyanis f�l�ra m�lva kij�n a h�zb�l. Itt az alkalom! K�vetem, halkan, hogy ne vegyen �szre. H�tra pillantgat, de ilyenkor beh�z�dom egy-egy �rny�kba. F�lelem szag�t �rzem, de nem olyan er�sen, mint �ldozataimon szoktam. Pedig m�r � is tudja, hogy k�vetem. Tudja, csak azt nem, hogy hol vagyok.

El�rkez�nk egy kell�en csendes �s elhagyatott v�rosr�szbe. Nem h�zom tov�bb, halnia kell! �rzi � is, mert amint fel� k�zel�tek, vill�mgyorsan megperd�l, kez�ben valami f�nyesen csillan. Furcsa, kellemetlen �rz�s �nt el, testem minden porcik�ja idegenkedik att�l az apr� t�rgyt�l, amit Lucy a kez�ben tart. Nem valami k�l�nleges dologr�l van sz�, csak egy apr� ez�st keresztr�l. A kereszt m�g csak hagyj�n, att�l csak a v�mp�rok rettennek meg. Isteni er�t tulajdon�tanak egy piciny kis jelnek, ami nem t�bb mint a legegyszer�bb �s leg�sibb v�d�r�na, ami csak l�tezik.
Az ez�sttel m�s a helyzet. Ez az egyetlen anyag, ami k�pes megsebezni, �gy elpuszt�tani. F�jdalmat okoz, ha hozz��rek, �s ha csak lehet, ker�l�m. A kereszt kiterjeszti a hat�s�t, �gy most es�lyem sincs, hogy megk�zel�tsem a pr�d�mat. K�zben Lucy egy kis revolvert h�z el�. Abb�l is �rad az ez�st t�m�ny b�ze. Ez�st goly�k! Hangosat vakkantok, s a l�ny ijedt�ben elejti a l�ncon f�gg� keresztet. M�g szerencse, hogy a nyak�ba van akasztva. Nem esik le a f�ldre, �s v�gre �szreveszem, hogy az a kereszt a nyak�ban fejjel lefel� l�g! S�t�ni jel, m�r semmit sem �r ellenem! Ijedten kap a fesz�let ut�n, s k�zben l� egyet. F�lre ugrok a heveny�szett l�v�s el�l, s egy ugr�ssal feld�nt�m a l�nyt. Fekete haja az arcomba csap, mik�zben kem�nyen az utca k�re esik. Ki�ltana, de fogaim a tork�ra csattannak, �s a ki�lt�s l�gy h�rg�sbe szel�d�l. Utols�t r�ndul, �s m�g egyszer els�ti a fegyvert. Az ez�st messzire sz�ll az �jszak�ban.
Reggel van, kellemes naps�t�ssel, friss leveg�vel �s l�gy szell�vel. Boldogan �bredek, azzal a biztos tudattal, hogy most m�r minden rendben. A l�ny hull�j�t a csatorn�ba rejtettem, hetek m�lva bukkannak csak r�, de akkor m�r �gyis felismerhetetlen lesz. A t�bbiek nem sejtenek semmit, csak kicsit jobban kell vigy�znom az indulataimra. Ha �gyes leszek, meg tudom szerezni Sophiet. �s akkor csak az eny�m lesz! Ilyen �r�mteli gondolatok kavarognak a fejemben, mik�zben fel�lt�z�k, �s rendet rakok. M�r csak egy hiteles mes�t kell el�adnom a tegnap est�r�l. Hallgat�zom, hogy mit csin�lnak azok �ten. M�g csak Chris �bredt fel, a t�bbieket �gy l�tszik, jobban megviselte a tegnapi eset. Mi lenne, ha �tn�zn�m Lucy szob�j�t? Esetleg tal�ln�k valami �rdekeset, ami magyar�zatul szolg�lhat az elt�n�s�re. Vagy esetleg elt�ntethetn�m az ellenem sz�l� bizony�t�kokat. Nem is v�rok tov�bb, felkapom a kulcscsom�t, �s hangtalanul lelop�zom a m�sodikra. A kulcs �ppen csak egy picit z�rren meg, de ez csup�n az �n �rz�keny f�leim sz�m�ra hallhat�. Bel�pek a szob�ba, �s lassan becsukom magam m�g�tt az ajt�t. V�gigp�szt�zom a szer�ny b�torzatot, de �gy l�tszik, m�g ki sem pakolt. Sportt�sk�ja az �gyra dobva, az asztalon egy vaskos dosszi� hever, benne mindenf�le lapok, jegyzetek. K�v�ncsian nyitom ki a fekete irattart�t, k�zben l�gyan meg�rint Lucy illata. N�h�ny rajz akad a kezembe. Nem rossz, b�r m�g egy kicsit gyakorolni kellene. F�lreteszem, most m�r izgalmasabb olvasm�nyok k�vetkeznek. Kimer�t� elemz�sek a k�l�nf�le term�szetfeletti jelens�gekr�l, le�r�sok lid�rcekr�l, szellemekr�l, t�nd�rekr�l, v�mp�rokr�l. N�h�nyukr�l m�g rajzot is k�sz�tett. Milyen elragad�! B�r meg kell vallani, egy-kett� mintha hasonl�tana is. Az �sszefoglal� v�g�n egy hossz� list�t tal�lok a felhaszn�lt irodalomr�l. C�-c�-c�! A fejemet ingatom. Kilencven sz�zal�kukat m�r el�gett�k volna jobb �rz�s� emberek (vagy az egyh�z, esetleg az �llam), ha tudn�nak a l�tez�s�kr�l �s a lel�hely�kr�l. Nem csoda, hogy a v�g�n s�t�nista lett a csaj. Mert k�ts�gk�v�l az volt. A lista ut�n dalsz�vegek k�vetkeznek mindenf�le black metal egy�ttest�l. Gyorsan �tlapozom, kit �rdekel? Hirtelen a f�ldbe gy�kerezik a l�bam. A k�vetkez� terjedelmes �r�sm� c�me: A farkasemberek. Izgatottan lapozom fel. El�sz�r kimer�t� elemz�s, ahogy a t�bbi l�ny eset�ben. Azt�n id�zetek a kor�bban felsorolt m�vekb�l. Az �sszes idev�g� r�szletet ki�rta ide. Ezut�n a Ter�leten t�rt�nt �sszes hal�lesetet felsorolta, melyeket farkasembernek lehetett tulajdon�tani. T�z �vre visszamen�leg! Ott van az �sszes �ldozatom, meg n�h�ny olyan ember is, akiket nem �n �ltem meg. Azt�n egy t�rk�p a v�rosr�l �s k�rny�k�r�l, piros pontokkal bejel�lve a farkasember-gyan�s helysz�neket. �jabb jelz�sek a vizsg�lt helyeket jel�lik, m�sok pedig a t�bbi term�szetfeletti jelens�g �szlel�s�t. A t�rk�pr�l vil�gosan leolvashat�, hogy a lak�helyem k�zel�ben nem t�rt�ntek gyilkoss�gok (elv�gre h�lye lenn�k idevonni a figyelmet), �s a t�bbi f�ld�nt�li l�ny is elker�li (cs�csragadoz� vagyok m�g abban a vil�gban is!). A homlokomra csapok, s d�h�dten szeml�lem a bekarik�zott helyet. N�h�ny h�zt�mb az, k�zt�k az eny�m is. Hogy lehettem ilyen ostoba! B�r ki a franc gondolta volna, hogy egy k�ly�k egyszer bel�lem akar lediplom�zni ezen a b�val ba… M�g a tr�g�rs�got sem tudom befejezni, mert k�t halk kopogtat�s hallatszik az ajt�n. Azt�n m�r ny�lik is lassan, nagyon lassan az ajt�. Becsukom a dosszi�t, �s az egyetlen lehets�ges menek�l�si utat v�lasztom, kivetem magam a nyitott ablakon. Csak zuhan�s k�zben �r el az agyamig, mit l�ttam az utols� pillanatban az �gyon, a p�rn�n… K�penk�nt villannak be az eml�kek: „eset�n”. „Hal�lom eset�n”. Bor�t�k. Bor�t�k, fekete �r�s. Bor�t�k, rajta fekete tint�val Lucy �r�sa: „Hal�lom eset�n”. Ki�ltok, pedig m�g le sem �rtem a f�ldre. A j�r�kel�k r�m�lten n�znek r�m, de nyugodtan mennek tov�bb, mikor l�tj�k, hogy k�t m�sodperc m�lva felkelek a j�rd�r�l. Ennyi id� kellett, m�g csontjaim �sszeforrtak. Befordulok saj�t h�zam kapuj�n, miel�tt Chris �szrevenne. Amint a l�pcs�h�z �rny�k�ba �rek, legsz�vesebben sz�td�nten�m az eg�sz h�zat. Az a kis mocsok! M�g hal�l�ban is velem szem�tkedik! Ez nem lehet igaz! Ha ez a Chris ma sz�tk�rt�li a t�bbieknek, akkor lehet, hogy a napnyugt�t sem �rem meg. Kezeimbe temetem az arcom, s lassan elindulok felfel�. Nem figyelek a l�pcs�kre, m�r milli�szor mentem fel rajtuk. Ismerem �ket. Szemeim becsukva, kezem az arcomon. �gy �rek fel az els� emeletre. Ismer�s, angyali hang (ut�lom az angyalokat) sz�l hozz�m:
- J� reggelt, John! - Hangj�ba cseppnyi aggodalom vegy�l. - Este kerestelek, de nem volt�l fent. A lak�sodat valaki teljesen feld�lta. M�r azt hittem valami bajod t�rt�nt.

Kezemet elveszem az arcom el�l, s �rtetlen�l pislogok r�. Azt hiszem el�g bamba most a k�pem. Pedig nagyon is tudom, mir�l besz�l. � azonban nem l�t �t a mesteri �larcon, s folytatja:
- Csak az�rt kerestelek, mert eln�z�st szerettem volna k�rni. - Kicsit elakad. - Tudod, meglepett a k�r�sed, de ha m�g mindig �ll az aj�nlatod, akkor most a v�laszom: igen.
Tudom, �r�ln�m kellene, hiszen ez volt minden v�gyam, de… Valami megv�ltozott tegnapel�tt �ta. Akkor egy pillanatra fell�ngolt bennem az embers�g. Majdnem siker�lt elfelejtenem, milyen sz�rnyeteg vagyok. Azt�n j�tt Lucy… A sz�rnyeteg �jra felsz�nre t�r, s �tveszi felettem az uralmat. Vissza�ll a r�gi �llapot, amely k�tsz�z �vig tartott. �s akkor Sophie sem lesz t�bb, mint egy pr�da. A gyeng�l� ember azt mondja bennem: engedd el! De…
- Remek - v�laszolom. - Akkor este tal�lkozunk! - Felfel� indulok.
- John! - ki�lt ut�nam. Visszafordulok. - Hol volt�l tegnap este?
- Kicsit csal�dott voltam, �gyhogy m�g d�lut�n felh�vtam egyik haveromat, j�l bepi�ltunk, azt�n a v�rosban k�sz�ltunk. Mikor kicsit kij�zanodtunk, be�lt�nk egy sv�d filmre, azt hiszem… Bocs, kicsit ny�zott vagyok. - H�t, �gyis n�zek ki. De ez a rohadt lev�l tett azz�!
- Ne haragudj! - rebegi, s �n csak legyintek. M�r h�rom l�pcs�fokkal feljebb vagyok, mikor eszembe jut, mennyire bunk� voltam. M�g biztos lelkiismeret furdal�sa van. �thajolok a korl�ton, s halkan sz�lok hozz�:
- Sophie! - R�m n�z. Az ott egy k�nny? - T�nyleg semmi gond. Meg�rtelek. - Sz�lesen elmosolyodok, pedig a hangulatom messze van a j�kedvt�l. Erre � is mosolyog. Na, ennyit err�l!

Felbaktatok a szob�mba, s csod�lkozom, hogy Chris m�g nem l�rm�zott fel mindenkit. M�r biztos elolvasta a levelet. Bez�rk�zom a szob�mba, s lassan feldolgozom a reggeli esem�nyeket. Ekkor vil�gosodik meg el�ttem, ami eddig rejtve maradt a lev�l miatt: velem fog vacsor�zni! N�h�ny �r�t csak velem! �s… igen, most majd… De nem. Nem fog menni. Hogy mondjam el neki? El kell mondanom neki? Tal�n nem. Tal�n meg lehet ezt valahogy… Mi is a j� sz�? Sz�ntetni? Nem, nem! Gy�gy�tani? Igen, ez az! Tal�n van m�d arra, hogy kigy�gyuljak ebb�l! Meg kell tal�lnom, ha l�tezik ilyen! �jra embernek lenni. Milyen furcsa lesz! �jra �regszem majd, s egyszer meghalok. Na nem! Nekem nagyon tetszik ez az �r�kl�t! Sokkal k�nyelmesebb, mint a haland�k nyomor�s�gos g�rc�l�se. �ln�m kell, de azt meg lehet szokni. T�nyleg! Tal�n ha Sophie is… Nem, nem tehetem ilyen sz�rnyetegg�. K�l�nben sem ismerem a m�dj�t!
Gondolataimat megszak�tva lemegyek a boltba emberi kaj��rt, de se lefel�, se f�lfel� nem hallok semmi k�l�n�set. �l�nken vit�znak, mik�zben fel�ll�tj�k m�szereiket, Lucy elt�n�se mintha fel sem t�nt volna nekik. A lak�somba vissza�rve eszem, hogy a vacsor�ra eddzem a gyomromat. El�sz�r r�gt�n vissza is j�n, de nem adom fel. Gyomrom h�borog, nyers h�sra �s v�rre, friss, meleg v�rre v�gyik. Er�szakkal fogadtatom el vele ezt is. M�sodszor m�r �t percig lent volt a kaja. Harmadszor gy�rk�z�m neki. K�zben felveszem gondolataim elejtett fonal�t. Ha a vacsor�n�l sz�ba ker�l,… Hopp�, kapcsoljunk csak egy id�j�r�s-jelent�st! Akkor valamelyik�nknek �t kell l�pni a k�t vil�g hat�r�n. Meg kell tal�lnom a m�dot, hogy emberr� v�ljak! Vagy hogy Sophie v�rfarkass�. Oh, ezt a szerencs�t! „D�lut�n megindul a felh�s�d�s, az est�nk felh�s lesz, �jszaka a maximum h�m�rs�klet…” Remek. Akkor lesz vacsora. Sokan nem tudj�k, de a holdf�ny egy nagyon k�l�nleges anyag. Majdnem mindenen �thatol. T�gl�n, betonon, ac�lon, �lmon, mindenen. Egy kiv�tellel: a felh�. Azaz, ha felh� van az �gen, s �gy nem jut el hozz�m a holdf�ny, nem v�ltozom �t. Ha viszont fenn a hold, b�jhatok ak�rhova, mindenhol megtal�l. Nincs menekv�s. Heves �klendez�ssel t�r ki bel�lem a kifli. Az �r�ra n�zek. Tizenh�t perc. Nem is rossz. Negyedik pr�b�lkoz�s…
El�gedetten tekintek v�gig a ter�t�ken. Az �telt a legjobb �tteremb�l hozattam, de az�rt n�h�ny ed�nyt elmostam, mintha �n f�ztem volna. Aranyozott �tk�szlettel �s porcel�n (min�s�gi) t�ny�rokkal ter�tettem. Fogalmam sincs, ezek hogy ker�ltek hozz�m. Az asztalon beh�tve a bor, mellette k�t krist�lypoh�r. A ablakban �llok, s a h�v�s tavaszi leveg� be�ramlik mellettem a szob�ba. Boldog vagyok, mert nem l�tom a naplement�t. �llati �nem a felsz�nen d�r�mb�l, de ez�ttal nincs meg az az er�, mely kiszabad�thatn�. Mosolyogva indulok a l�pcs�h�zban lefel�. Chris eg�sz nap csendes volt, meg sem eml�tette a levelet. D�lut�n azt�n elt�nt valahol, de kinek hi�nyzik! Peter �s Mark a g�peiket b�v�lik. Holnap este lehet, hogy erre kergetek majd nekik p�r szellemet. Legyen meg az a diploma… Kett�t kopogtatok Sophie ajtaj�n. A l�ny kinyitja, s �n majdnem elfelejtek l�legezni. Pedig ez m�g biztosan nem a legszebb ruh�ja. K�k egyr�szes ruha, melyet mintha r� �nt�ttek volna. Haj�t felt�zte, fedetlen�l hagyva b�rsonyos feh�r nyak�t (m�g j�, hogy nem v�mp�r vagyok!) �s kecses �v� v�llait. Felaj�nlom a karomat, s k�zben k�nyszer�tem magam a leveg�v�telre. R�m mosolyog, �s bel�m karol. Szinte �rzem, ahogy olvadok az �rint�s�t�l. Amikor hozz�m �r, a bennem tombol� sz�rnyeteg vony�tva h�z�dik olyan m�lyre, amilyen m�lyre csak tud.
- Hova viszel? - k�rdezi, s �r�l�k, hogy �gy b�zik bennem. Ha tudn� az igazat!
- Ha megengeded, magamhoz h�vlak meg, b�r a f�zt�m nem a legjobb. - Kicsit meglepte a v�lasz, azt hiszem.
- �r�mmel - v�laszolja.
Felmegy�nk a l�pcs�n, kinyitom el�tte az ajt�t, s l�tom az arc�n a meglepet�st. Nem erre sz�m�tott. Az asztalon k�t sz�l gyertya �g, a ter�t�ket �s a mennyei vacsor�t vil�g�tva csak meg. Az asztal m�g�tt a nyitott ablak, a f�gg�ny�k l�gyan libbennek a szell�t k�vetve, a v�ros f�nyei �ppen csak besziv�rognak. Am�g k�rben�z, elind�tom az ajt� mellett �ll� lemezj�tsz�t, s Sophie szeme felcsillan, amikor egyik kedvenc sz�m�t hallja meg. D�lel�tt hallottam, hogy ezt hallgatja, h�t �n is beszereztem egy bakelitlemezt. Hellyel k�n�lom, majd t�lalom az els� fog�st. Nagyon el van ragadtatva, �zlik neki az �tel. �n m�r ezt nem mondhatom el magamr�l, de legut�bb m�r h�rom �r�t lent volt a kaja, �s ut�na is csak az�rt ok�dtam ki, mert f�ltem, hogy vacsor�n�l zavar majd. Besz�lget�s�nk g�rd�l�kenyen indul. El�sz�r a munk�jukr�l k�rdezem:
- L�ttam, �sszeszerelt�tek a m�szereket. Tal�ltatok valamit?
- Nem, m�g nem. Egyel�re pontosan be kell �ll�tani �ket. Peter �s Mark most is azon dolgoznak. Lehet, hogy eg�sz �jjel fent lesznek.
- Nem haragszanak majd, hogy kih�zod magad a munka al�l?
- �, ez nem az �n dolgom. Nekem az eredm�nyeket kell ki�rt�kelnem.
- �s a t�bbiek mit csin�lnak?
- Peter a mi m�szaki zsenink. V�grehajtja, amit Mark eltervez. Lucy gy�jti �ssze hozz� a fellelhet� inform�ci�kat. �n pedig kielemzem, amit m�rt�nk.
- �rtem. De akkor mit csin�l Fred �s Chris?
- �k? Cipekednek �s vigy�znak r�nk.
- Az�rt n�h�ny m�r�s nem olyan vesz�lyes…
- De n�ha az lehet. El�fordult m�r, hogy csak a tulaj enged�lye n�lk�l tudtunk m�r�seket v�gezni. Amikor megl�tott minket, egy hatalmas fejsz�vel rontott r�nk. Szerencs�re Fred - Akaratlanul �sszerezzenek a n�v hallat�ra. - feltartotta a fick�t, am�g Chris a m�szerekkel kereket oldott. Azt�n mi is lel�pt�nk. De ez csak az egyik vesz�ly. Mindig el�fordulhat, hogy tal�lunk valamit…
- Szellemekre gondolsz? - Alig �szrevehet�en b�lint.
- Vagy b�rmi m�sra. Elm�letem szerint sokkal t�bb, sz�munkra �szlelhetetlen l�ny l�tezik, mint amennyir�l ak�r a legend�k sz�lnak. Persze, ez csak egy felt�telez�s… - B�lintok. �n tudom, nem felt�telezem.
- Nem l�ttam ma se Christ, se Lucyt. - T�m�t v�ltottam. K�v�ncsi vagyok a v�laszra.
- �, igen. Lucy n�ha elt�nik egy-k�t napra. Csak �gy, sz� n�lk�l. M�r kezdj�k megszokni. Chris m�g itt volt a d�lel�tt. Csak d�lut�n ment el, gondolom, megkeresi Lucyt. Tudod, �k ketten… Pontosabban Chris szereti Lucyt, de annyira k�l�nb�znek! S Lucynek k�l�nben sincs sz�ks�ge senkire. Legal�bbis ezt szokta mondani.
- �s te? - A fene! Ez akaratlanul is j�tt. M�g meg sem tudtam gondolni, mit mondok ki. Sophie kicsit elpirul. Vagy csak a gyertyaf�ny j�tszik az arc�n?
- �n… Nekem most �rt v�get egy kapcsolatom. Alig egy h�napja. Egy veszett kutya t�pte sz�t. - Csuklok egyet. Az a veszett kutya… Na ne! Sophie arc�n k�nnycseppek jelennek meg.
- Ne haragudj, nem akartam! Nagyon sajn�lom. - �tny�lok az asztal felett, s egyenk�nt let�rl�m a k�nnyeit. R�m emeli tekintet�t, s kezemmel az arc�n folytatja:
- Tudod, ez�rt volt, hogy el�sz�r… - Ism�t el�bukkan egy-k�t k�nnycsepp, de �n nem b�nom. Am�g hozz��rek, szinte teljesen embernek �rzem magam. Emberiek lesznek a gondjaim is: egy rohadt sz�nyog megcs�pte a bal l�bamat, �s most nagyon viszket. Jobb l�bammal igyekszem megvakarni, de �gy, hogy Sophie ne vegye �szre. Ah, kicsit jobb. K�zben arc�t simogatom, ett�l megnyugszik.
- Ha tudtam volna… - Elakadok. Mi lett volna akkor?
- Ugyan, nem tudhattad! Csak kicsit neh�z feldolgozni.
Elharapja a mondatot, l�that�an mindj�rt kibukik bel�le a s�r�s. Odavonom mell� a sz�kem, s �vatosan �tkarolom. � a v�llamra hajtja a fej�t, �s s�rni kezd. Eg�szen k�zel b�jik, a sz�rnyeteg bennem �v�lt a f�jdalomt�l, amit a k�nny okoz neki. De nekem, az embernek, az �let vize mindegyik. F�ld�nt�li �r�m�met csak az a rohadt sz�nyogcs�p�s rontja el, mely egyre jobban viszket a v�dlimon. Azt�n a szem�t d�g megcs�p a nyakamon is. Nem tudom megvakarni an�lk�l, hogy Sophiet elengedn�m, �gyhogy nem is pr�b�lkozom, ink�bb szenvedek. B�tor�t�sul kin�zek az ablakon, ami egy kicsit elvonhatn� a figyelmemet. Vagy esetleg megvigasztalhatn� Sophiet.
- N�zd! - s�gom neki, mikor m�r csak szipog. - Mindj�rt kis�t a Hold!

Felemeli a fej�t, el�sz�r r�m n�z, �n r�mosolygok, s � kin�z az ablakon. M�r megint megcs�pett egy sz�nyog ez�ttal a h�tamon. Sophie arca gy�ny�r� az �jszakai v�ros f�nyei el�tt. Arc�nak �lei vil�gosan kirajz�dnak, a szem�ben �l� k�nnycseppen megt�rik a t�voli hold egyre er�sebb f�nye. Mi?!? Hold? Csak most j�v�k r�, mit is mondtam. Hogy a francba…? Ez nem lehet igaz! Most mit csin�ljak? Fel�llok, Sophie riadtan tekint r�m, de �n csak intek neki, hogy nyugalom.
- Egy pillanat �s visszaj�v�k!
Egyre er�s�d� viszket�sem, melyet nem a sz�nyogcs�p�sek, hanem a holdf�ny okozott, m�r-m�r elviselhetetlens�gig fokoz�dik, mire ki�rek a f�rd�be. M�r nem foglalkozom vele, megszoktam, �m most �ppen csak annyi id�m mard, hogy a ruh�imat levegyem. Elrejtem �ket a szennyes tart�ba, de ekkor m�r ink�bb farkas vagyok, mint ember. K�r, pedig olyan j� volt ez az este! Kiugrom a t�zl�pcs�re, de a rozsd�s szerkezet meg sem rezd�l m�zs�s s�lyom alatt. M�g egyszer visszapillantok Sophiera, azt�n levetem magam, miel�tt az eddig elnyomott sz�rnyeteg �tvenn� az ir�ny�t�st. Az aszfaltra �rve m�r nem �rdekel Sophie. az embers�g, az �let… csak a puszt�t�s. Rohanok, sz�guldok az alv� v�rosban. A kuk�k m�r t�l gyenge c�lpontok, m�g a kont�nerek is. L�tok egy parkol� aut�t. M�g sohasem tapasztaltam ekkora er�t magamban. Fejemet az el�ls� kerekek k�z� hajtva egy hirtelen mozdulattal felbor�tom a kocsit. Vadul esek neki, karmaimmal vaskos f�mforg�csokat faragva le a karossz�ri�b�l. Beindul a riaszt�, azonban nem k�pes elnyomni a von�t�somat. Az �les siv�t�s b�ntja a f�lemet, ez�rt egy csap�ssal f�lres�pr�m a riaszt�berendez�st v�d� alkatr�szeket, majd egyik karmomat lassan, �lvezettel belem�lyesztem �s forgatom, m�g a s�pol� hang el nem csuklik �s el nem hal. V�gre csend telepszik az utc�ra. Nem tart sok�ig. T�volr�l, nagyon t�volr�l egy hangot hallok. P�rbajra h�v. Engedelmeskedem. Valahol a v�ros t�l fel�n lehet, de ahogy k�zeledek fel�, egyre jobban ingerel. M�r semmivel sem t�r�d�m, csak azzal, hogy miel�bb megb�ntethessem a pimaszt. Aut�k f�keznek �s dud�lnak r�m, de nem �rdekel. Egy busz �ll el�ttem keresztben, de �n nem fogom megker�lni. Elrugaszkodom, s egyik oldalon bet�r�m, a m�sikon kit�r�m az �veget, �s m�r rohanok is tov�bb. S v�g�l oda�rek. Chris �v�lt egy kihalt rakt�rnegyedben. Lucy t�rk�pe szerint itt t�rt�nt a legt�bb gyilkoss�g. A sz�ke fi� kez�ben egy karddal kiab�l �s rohang�l fel-al�, ak�r egy eszel�s. M�g nem vett �szre.
- Gyere! Gyere te mocsok! �lj meg engem is! �lj meg, ha tudsz! K�szen �llok! K�zdj, te bestia! �s szenvedj ezerszer �gy, ahogy Lucy! - Kecsesen leugrom m�g� egy h�ztet�r�l. Sz�nd�kosan �gy �rek talajt, hogy meghallja. Nem csal�dom. Vill�mgyorsan megp�rd�l, kez�ben t�mad��ll�sba mozdul. Hm, �rt hozz�.
- Na, csak hogy itt vagy! Most legy�l er�s leg�ny! �lvezettel �lted meg �t? V�laszolj! - �gy t�nik, sok volt neki a l�ny elveszt�se. Eddig se lehetett teljesen komplett, de most m�r biztosan �r�lt. Na, nem mintha sz�nn�m! Pusztuljon! Acsargok fel�, de nem k�zel�tek. Valami itt nincs rendj�n.
- Morogj csak, b�d�s d�g! Kibelezlek, s hull�dat ez�st sz�gekkel fesz�tem ki a napra! T�madj, bestia! T�madj! - K�r�zni kezd�nk, s amikor fel�m f�j a sz�l, csak akkor �rzem meg az ez�st f�rtelmes, undor�t� b�z�t. Ez m�r sok a gyomromnak, a vacsora kiutat tal�l, s Chris l�ba el� h�nyok.
- Pokolfajzat! - ki�ltja, s t�mad.

Az �let�szt�n a h�ny�s ellen�re is oldalra r�ntja a testem, �gy a kard -undor�t� ez�st �tv�zet- csak h�lt helyemet karistolja. Chris nem l�p ut�nam, csak fog�st v�lt, s a k�vetkez� pillanatban m�r szemb�l �rkezik a penge. Hasra v�gom magam, �gy csak p�r sz�rsz�lat has�tott kett� -pokolian �les! �jra fog�st v�lt, �s les�jt. K�s�n mozdulok, de ennek csak az ez�st k�zels�ge lehet az oka. V�gig v�g a bal els� l�bamon. S�r�, v�r�s v�rem csom�kba ragasztja selymes bund�m, a v�r �that� szaga pedig elnyomja m�g az ez�st b�z�t is. A sz�rnyeteg m�r egy cseppet sem retteg, vadabb, mint eddig b�rmikor. Szembefordulok Chrissel �s kivillantom fogsorom. A k�vetkez� pillanatban m�r fel� rep�l�k a leveg�ben, � a kard lapj�val oldalba v�g. Csak apr� z�z�d�s. V�kony teste nem b�rja el a s�lyomat, t�rde megroggyan, azt�n �sszeesik. Kardj�val m�g akkor is hadon�szik, mikor m�r a fogaimat �rzi a tork�n. Utols�t r�ndul� tetem�n tr�nolva f�lelmetes �v�lt�s szakad fel a torkomb�l, mely mindenkivel tudatja: �n vagyok a cs�csragadoz�.
Reggel van. Ny�zottan �bredek. Az �gynem� k�r�l�ttem csupa v�r. A v�llamt�l a k�ny�k�mig egy hatalmas v�g�s van a bal karomon. Az oldalamat egy k�tteny�rnyi lila folt �k�ti, ezen k�v�l sz�mos apr� karcol�s nehez�ti a mozg�somat. �vatosan a f�rd�be megyek, bek�t�z�m a sebeket. Megmosakszom �s fel�lt�z�m. Az eb�dl�ben a tegnap esti vacsora maradv�nyai k�z�tt egy kicsiny cetli v�r r�m: „Ez nem volt sz�p!” A franc egye meg! Ahogy eszembe jut a tegnapi este, azon t�r�m a fejem, ami m�r kor�bban is foglalkoztatott. Hogyan lehetn�k ember? Biztos le van �rva valahol. De hol? Lucy dosszi�ja! Az �r�ra n�zek: f�l nyolc. Akkor menj�nk most! Ism�t lemegyek a m�sodikra. Hallgat�zom. Peter �s Mark az igazak �lm�t alussz�k, Sophie nyugtalanul forgol�dik, de m�g alszik. Fred… � m�r �bren van, �ppen torn�zik. Benyitok Lucyhez, a szoba azonban �res. Akkor majd Chrisn�l. A szob�ban egy b�cs�lev�l van a t�bbiekhez. El�getem gyorsan �s a hamutart�ba dobom. A dosszi� ott hever az asztalon, �ppen a farkasembern�l van nyitva. Mellette sok f�nyk�p Lucyr�l, valamint apr� pap�rlapok telefonsz�mokkal megjegyz�sekkel. Na mindegy, nem �rdekes. Kil�pek az ajt�n, s becsukom magam m�g�tt. Hallom, amint valaki lopakodik felfel� a l�pcs�n. �, ez a fiatal, energikus szag!
- J� reggelt, Fred! Nem tudod, hol van Chris? - Meg sem fordultam, �gy k�rdeztem. Most �rzem, amint leveri a v�z a megd�bben�st�l. Azt hitte, hangtalanul j�n. Bizonyos �rtelemben igaza volt. Ember nem hallan� meg.
- Fogalmam sincs. Egy�bk�nt neked is j� reggelt! Mi�rt keresed?
- Meg akartam k�rdezni, tal�ltatok-e valamit az �jjel? � m�r fenn szokott lenni ilyenkor, nem?
- De igen. Azt nem tudom, hol van, de nem tal�ltunk semmit. - Zavarban van. �rzem a szag�n.
- K�r. Az�rt k�sz�n�m. Viszl�t k�s�bb! - Felmegyek a l�pcs�n, s � �r�l, hogy ilyen k�nnyen meg�szta ezt a megsz�gyen�l�st. Zavar�ban fel sem t�nt neki a dosszi� a kezemben.
Fel�rve a lak�somba bez�rk�zom, �s az �gyra vetem magam. Az �gynem�t m�r ledobtam r�la, majd ki kell mosni, de most l�ssuk, mit �r Lucy! A le�r�sa a v�rfarkasokr�l -vagy farkasemberekr�l, ahogy � nevezi-, t�bb�-kev�sb� helyt�ll�. Azt�n j�nnek a forr�sok. Az els�, valami amerikai h�rver�, egy nagy rak�s badars�got �ssze�rt, melyek m�g a le�r�snak is ellentmondanak. Lucy lapsz�li jegyzetei itt csak n�h�ny k�rd�jelb�l �llnak. Tov�bb lapozom. Egy k�nai forr�s. Hm, ez �rdekes lehet! Na, n�zz�k! A c�me: „V�rrel t�pl�lkoz� t�lvil�gi d�g�k”. H�zelg�. Gyorsan �tfutom, �s megtal�lom a r�m vonatkoz� r�szt.
„A D�g csak egyf�lek�ppen v�lhat �jra �l�szer�v�. Egy �l�szer� l�ny szerelmes cs�kj�t�l. Azonban nagyon fontos, hogy a cs�kot ad� �l�szer� l�ny tiszt�ban legyen a D�g val�di kil�t�vel.”
Nos, ez nem is olyan neh�z. Sophie. Igen, t�le kell megkapnom azt a cs�kot. De hogyan? Tegnap m�r nagyon k�zel ker�lt�nk egym�shoz, de elsz�rtam. Ki kell b�k�tenem valahogy. Az �r�ra n�zek: nyolc �ra m�lt. M�g alszik. Addig �tolvasom a t�bbi forr�st.
Tizenegy �ra. A t�bbiben semmi �rdekeset nem tal�ltam, �gy becsukom az irattart�t, �s visszaviszem Frednek. K�zben felkeltek a t�bbiek is. Lemegyek az els�re Sophiehoz. Bekopogtatok. M�g pizsam�ban van. Mikor felismer, d�h�sen n�z r�m.
- J�l otthagyt�l este! - ripakodik r�m rekedtes hangon. - Nagyon kellemes volt, k�sz�n�m sz�pen! Ha nem haragszol… - M�r csukn� be az ajt�t, de meg�ll�tom.
- Sophie v�rj! - Nagyon h�ly�n �rzem magam. Tegnap tomboltam, mint egy gyilkol�g�p, most meg bocs�nat�rt esedezem. - Nem is tudod mi t�rt�nt tegnap!
- Na mi? - Hangja csak �gy csepeg a g�nyt�l. - Mit tal�lsz ki?
- Tegnap este kimentem a f�rd�be. Hallottam, hogy valaki m�szik a t�zl�pcs�n, ez�rt kin�ztem. K�t sr�c �ppen a harmadik emeleti szob�t r�molta ki. R�juk sz�ltam, erre menek�lni kezdtek. Nem akartam, hogy m�g jobban felizgasd magad, ez�rt nem sz�ltam, hogy elmegyek.
- Persze, persze! Legal�bb ostob�nak ne n�zz!
- De �gy volt! Az egyiket utol is �rtem, erre k�ssel nekem esett. V�gig v�gta a karomat, mire lefegyvereztem. Ut�na egy darabig birk�ztunk, azt�n le�t�ttem. H�vtam a zsarukat, erre azok benn tartottak eg�sz �jjel. - K�zben felt�rtem az ingemet. - N�zd meg a sebet. Itt van, ni! - A l�ny arc�n elhalv�nyul a hitetlens�g, �s aggodalom veszi �t a hely�t.
- Az�rt j�l vagy, ugye? - B�lintok.
- Sz�val hiszel nekem? �n is pocs�kul �rzem magam, de bep�tolhatn�nk. Mit sz�ln�l ma egy eb�dhez? - Bizakod� mosoly �l ki az arcomra.
- Aranyos vagy, de a fi�k az �jjel fogtak p�r jelet, azokat �t k�ne n�znem. Tal�n holnap. - Sz�val m�g mindig haragszik. Hiszen Fred azt mondta, semmit sem tal�ltak! Nem baj. Meg kell �rtenem!
- Rendben - v�laszolom. - Akkor majd m�skor. J� munk�t!
- K�sz!

Becsukja az ajt�t. Elindulok felfel�, �s nem tudom, mihez kezdjek. A lak�sba �rve a rendetlens�g megadja a v�laszt. Kimosom az �gynem�t, elmosogatok, kidobom a szemetet az ablakon, majd lemegyek a boltba egy �j �gynem��rt. Sose lehet tudni! Unatkozva v�rom az est�t, �s elgondolkozom t�rekv�sem hi�baval�s�g�n. Hiszen �n m�r egy sz�rnyeteg vagyok! Tudn�k �n m�g valaha emberk�nt �lni? Csakis Sophieval. De vajon � v�llaln�-e, ha megtudja az igazat? R�m n�zne-e, ha elmondan�m neki, hogy �n �ltem meg a bar�tait �s a kedves�t? Nem. Val�sz�n�leg nem. B�r, lehet. Lehet, hogy meg�rten�, hogy �ln�m kellett. Nem volt m�s v�laszt�som. �s tal�n megbocs�tana. Megbocs�tan� a t�bb ezer gyilkoss�got �s hazugs�got. K�tsz�z �vi b�n�met. A nap lemegy a nyugati horizonton, s a hold egyre feljebb k�szik. �n az �gyon �lve, szomor�an veszem tudom�sul, hogy emberi oldalam elhom�lyosul, s az �llati rajzol�dik ki er�sebben. A l�pcs�h�z fel� indulok. Lucy szob�j�nak ablak�n m�szom ki, s karmaimmal a t�glafalba kapaszkodva Sophie ablak�hoz k�szom. A nyitott ablakon �t �rzem az illat�t, �s l�tom, ahogy egy olvas�l�mpa f�ny�n�l egy hossz� pap�r adatait veti �ssze egy k�nyvvel. Szomor�an n�zem, de nem mozdulok. T�maszt ny�jt m�g a l�tv�nya is, �s �n nem merek elmozdulni onnan, mert a v�g�n megint �ln�k.
T�bb �ra telik el, Sophie egyre f�radtabb, egyre t�bbsz�r d�rzs�li meg a szem�t, hogy �bren tudjon maradni. Egy emelettel feljebb a h�rom fi� a m�szerek adatait r�gz�ti folyamatosan, csak a sz�m�t�g�p �s a nyomtat� zaja hallatszik. M�r a v�ros is elcsendes�lt. Ekkor egy hangos ki�lt�s has�t az �jszak�ba. A r�m�let hangja. Peter�. A f�lelem szaga k�r�lfolyja testemet, fel�breszti ragadoz� �szt�neimet. Fent halk pusmog�s indul meg, de ki�lesed� hall�som tiszt�n kiveszi az elsuttogott szavakat.
- Nyugi, Peter! - Fred hangja. - Mark, biztos vagy benne?
- Teljesen. - Izgatott �s ideges. - Ezek egy�rtelm�en egy v�rfarkas nyomai. N�zd a jeleket.
- Honnan tudod? - k�rdezi az atl�ta. - Ehhez Sophie �rt, nem te!
- M�g Lucy magyar�zta el. Tudod, r�geszm�je a farkasember.
- �rtem. Milyen messze van? - A billenty�zet kattog�sa.
- Jaj, ne! - Ez Sophie hangja. F�radt �s ideges. Lecsapja a pap�rokat. Felfel� k�szom a fi�k ablak�hoz.
- Fred! - Mark hangja reszket. - T�z m�tern�l k�zelebb van. �s k�zeledik… - Az utols� mondatot alig lehet hallani, s elcsuklik f�l �ton.
- Fred! - Petert�l eg�szen szokatlan ez a hat�rozotts�g. - Vidd innen Sophiet! Mi is megy�nk mindj�rt.
Fred az ajt�hoz ugrik, felt�pi, �s m�r a l�pcs�n rohan. Beugrom az ablakon. Mark a forg�sz�kkel majdnem hanyatt d�l, mikor egy sikoly k�s�ret�ben megpr�b�lja t�volabb l�kni mag�t. Peter a legt�volabbi sarokba menek�l, s �sszekuporodik. Mark az asztalon hever� pap�rok k�z�tt kotor�szik. Beleszimatolok a leveg�be, de nem �rzek ez�st�t. Nyugodt vagyok, de d�h�s. Nem kellett volna r�j�nn�t�k! Mark v�gre megtal�lta a pisztolyt. T�zet nyit, egyenesen a fejemre c�loz. Apr�kat l�pve k�zel�tek fel�. Pontosan akkor l�pek, mikor egy goly� a testembe hatol. Tizenk�t l�p�s, �s m�r �rzi a leheletemet az arc�n. A f�lelemt�l majdnem sz�vrohamot kap, s k�ts�gbeesetten sikoltozik. Tizenharmadszor m�r �resen kattan a kiold� szerkezet. R�vicsorgok. Feladja a k�zdelmet, m�r l�tja a hi�ba val�s�g�t. S�rni kezd, leereszti a fegyvert, �s elmotyog valami k�ny�rg�s f�l�t. Hallom, hogy Fred m�r visszafel� rohan. Megv�rom, m�g beront.
- Sophie nincs sehol! - ki�ltja.

Ekkor roppantom el Mark nyak�t. Szeretem a szakad� h�s hangj�t. Megr�ngatom azt a koloncot, mely egykor Mark feje volt, s mikor elv�lik a testt�l, Fred fel� haj�tom. � m�g mindig d�bbenten �ll. Nem hisz a szem�nek. �szt�n�sen kapja el a fel� rep�l� fejet. Azt�n iszonyodva ejti el. Elmosolyodok. Az atl�ta egy hossz�, hegyes vasdarab�rt ny�l, s �n hagyom. �gy �lvezetesebb lesz. Fred nem sz�l egy sz�t sem, szem�ben a bossz� �rj�ng�se l�ngol. Fel�m sz�r a piszkaf�val, de �n nem mozdulok. Meglep�dik azon, hogy �sszez�r�dik a seb, mikor kih�zza bel�lem a vasat. �jra sz�r. Ez�ttal a nyakamhoz. Amikor m�r a legm�lyebbre f�r�dott a fegyvere, r�harapok, �s egy k�nnyed mozdulattal kit�pem magamb�l �s a kez�b�l is. A l�lekjelenl�te menti meg. Azonnal h�tra ugrik. Ott csattan a fogam, ahol az el�bb m�g a l�ba volt. Ut�na vetem magam, de f�lre ugrik. �jra nekiveselkedem, ez�ttal az atl�t�nak sz�k a hely. Az asztalra d�nt�m, �s a rozoga b�tor kett�t�rik ekkora s�ly alatt. R�nk zuhan a sz�m�t�g�p, a m�szerek egy r�sze, de engem nem zavar. Fred viszont h�l�s lehet a fej�re z�poroz� t�rgyaknak. �gy m�r eszm�letlen, mikor karmaimmal felnyitom a mellkas�t. �vatosan neki�llok kiv�gni a sz�v�t. Ekkor azonban Peter, az a kis dagadt sr�c m�g�m l�p. Halk pattog�st hallok, azt�n egyszeriben meg�rzem, mivel babr�lt eddig a sarokban. A kez�ben k�t 220 volt fesz�lts�g� vezet�ket tart, melyeket most a testemhez nyom. Sok k�rt nem tesz bennem, ink�bb csak a t�mad�s v�ratlans�ga b�n�tott meg. Egy r�vid id�re. Azt�n a pattog� k�k szikr�k keresztt�z�ben, a s�l� Fred tetem�n taposva gunyorosan megfordulok. Belen�zek Peter, a gy�va kis kukac elsz�nt szemeibe, �s figyelem, mik�nt sz�ll tova az elsz�nts�g. Nagyon j� �rz�s. Mikor m�r retteg, egycsap�ssal felnyitom a gyomr�t. Kit�dul� beleit pr�b�lja visszagy�m�sz�lni, a vezet�keket hagyja veszni. �nmag�t �li meg ezzel. A szabadon tekerg�z� vezet�k hozz��r, �s sz�nn� �geti. �lvezettel sz�vom be az �gett h�s illat�t, de elszomorodom, amikor l�tom, hogy Fred sz�ve teljesen el�gett. K�r. Sz�vesen kioper�ltam volna. Lassan k�rbej�rom a csatamez�t, �s megszeml�lem gy�zelmem jeleit. Ekkor �j ellens�g jelenik meg az ajt�ban. Acsarogva, lassan araszolva k�zeledek fel�, azt�n egyszer csak furcsa szag f�rja kereszt�l mag�t a szob�t bet�lt� b�z�n, eg�szen az orromig. K�nnyek szaga. �reztem m�r ezeket a k�nnyeket. Ahogy akkor is, most is a lehet� legm�lyebbre �zik vissza a tombol� sz�rnyeteget. Kitisztul a fejem, �s l�tom, az ajt�ban Sophie �ll. �s s�r. Arca halv�ny v�r�s f�nyben f�rdik, ahogy az ablakon bevil�g�t a kel� nap. R�m feketes�g borul, ahogy minden visszav�ltoz�s el�tt.
D�l van. Az �r�mra n�zek folyamatosan. A szob�mban vagyok, az �gyamban, sz�pen betakarva. Az �gyam mellett Sophie �l. �rzem az illat�t �s halv�nyan a k�nnyeinek illat�t is. Nem merek r�n�zni. Tudom, hogy nincs ments�gem. K�r lenne b�rmit mondanom. V�rom, hogy � sz�laljon meg.
- H�t te volt�l az? �ppen te? - Nyelek egyet, de �gy �rzem, hatalmas gomb�c van a torkomban.
- Ki vagy te? - Nyelek m�g egyet, de a gomb�c nem sz�nik. R�n�zek, �s f�jdalom has�t a sz�vembe �s az eg�sz testembe. M�g �gy, megt�rten is sz�p. S�t gy�ny�r�. Olyan, mint egy angyal. Igen. Az �n megv�lt�angyalom.
- A nevem John Mascoln. V�rfarkas vagyok. 1752-ben sz�lettem, itt Angli�ban. Mind�ssze 25 �ves voltam, mikor halhatatlann� v�ltam. Az�ta �lek itt.
- Mi�rt?
- Mit mi�rt? - k�rdezek vissza inger�lten. Ut�lom az ostoba k�rd�seket. - Azt k�rded, mi�rt v�ltam azz�, ami vagyok? Vagy hogy mi�rt kell embereket �ln�m? Esetleg azt, mi�rt �ltem meg a bar�taidat? Vagy azt, hogy t�ged mi�rt nem? Egyikre sem tudom a v�laszt! - Te j� �g! Mi�rt kiab�lok vele?
- Nap, mint nap arra �bredek - folytatom nyugodtabb hangon. -, hogy nem �regszem. Minden teliholdkor ennem kell, de semmi m�s ig�nyem nincs. A holdsug�r el�l nem menek�lhetek, az el�hozza bel�lem a farkast. A nap pedig el�zi. Hihetetlen er�vel �s gyorsas�ggal rendelkezem, r�ad�sul nem fog semmilyen fegyver. Kiv�ve az ez�st�t. Ezt azonban messzir�l meg�rzem, mert az �rz�kszerveim is olyanok, ak�r egy farkas�. Mit akarsz m�g tudni? �ln�m kell, hogy �lhessek. Az �let�szt�n vitt r�, hogy v�gezzek veletek. R�j�ttetek a titkomra.
- De akkor mi�rt engedted, hogy itt maradjunk?
- Miattad - vallom be.
- Miattam? Mi olyan k�l�nleges rajtam? �nyencs�gnek sz�m�tok? - Hangj�b�l s�t a megvet�s. Valahogy meg�rtem ezt.
- Nem. Amikor r�d n�ztem, �gy �reztem, te tal�n seg�thetsz, hogy �jra ember lehessek. �s megbocs�tasz nekem minden�rt. Most m�r mindegy. - Hossz� csend telepedett r�nk. V�g�l nem b�rtam tov�bb, megk�rdeztem, ami eddig is �rdekelt:
- Mi�rt nem �lt�l meg, amikor lehet�s�ged volt r�? - mintha v�rta volna a k�rd�st. Azonnal v�laszolt, kis�rt szemeit r�m emelve.
- Hogy emberk�nt halhass meg. - Egy kis, lapos fadobozt ny�jt fel�m. �that� szant�l illata van. �vatosan elveszem t�le. Kinyitom, s k�zben megk�rdezem:
- H�t tudod, hogyan tehetsz emberr�? Megtenn�d �rtem, hogy emberr� v�lhassak? - Azt�n megpillantom a doboz tartalm�t, �s megcsap az a b�z. Az ez�st, melyet eddig elnyomott a f�st�l�k szaga. A dobozban egy ez�stt�r van. A szant�l illat�val egy�tt foszlik sz�t minden rem�nyem.
- Nem - v�laszol kegyetlen�l. - �n csak annyit mondtam, emberk�nt halhatsz meg. Semmi t�bbet. �g veled!
Nem j�n sz� a sz�mra. Sophie fel�ll, �s vissza se n�zve t�vozik. Otthagyott engem egy ez�stt�rrel. Mintha ezzel b�rmit megoldott volna. D�h�sen csapom le a doboz fedel�t. A sz�rnyeteg felh�rd�l bennem a burkolt utal�sra gondolva. A dobozt az ablakp�rk�nyra teszem, hogyha j�n a szemeteskocsi, ledobhassam. Azt�n napi teend�imhez l�tok. Rendet rakok, f�k�nt a lenti szob�kban. Nyugalmas napnak t�nik, de a lelkemben �d�z csata folyik. Ha emberr� nem v�lhatok, haljak meg emberk�nt, vagy �ljek sz�rnyk�nt? Napnyugt�ig v�v�dom magamban. Nem tudok d�nt�sre jutni. A sz�rnyeteg bel�l mindig fell�zad, ha a t�rre gondolok, �rdekes m�don m�gsem haj�tottam m�g ki. Vajon mi�rt?
Az ablakban �llok, a lenyugv� napot n�zem. Kinyitom a dobozt. Le�rom ezeket az utols� sorokat, azt�n leteszem a tollat. A tark�m viszketni kezd. Azt�n a nyakam �s a h�tam is. Kezembe veszem a t�rt, b�r nagyon �get, mintha csak a pokol t�ze lenne. Nagyot s�hajtok. D�nt�ttem.

A nap utols� sugarain egy f�jdalmas farkasvon�t�s sz�ll a s�t�ts�g fel�, melyben az utols� f�nyfolt ez�st�s villan�s egy zuhan� t�r�n.